Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


�Kapcsolata� az emberekkel

2008.08.29



Évente sokkal többen halnak meg kígyómarásban, mint cápatámadásokban, bár igaz, ami igaz ez sokkal sokkolóbb látvány. Rengeteg ember számára a nagy fehér cápa maga a megtestesült borzalom. Millió alkalommal próbálták bebizonyítani, hogy a fehér cápa mért támad az emberekre. A legelfogathatóbb indok, hogy az úszásunk olyan, mint egy vergődő halé, és ha szörfdeszkára ülünk, hasonlítunk a cápa kedvenc eledeléhez, a fókához (lásd: Hogyan meneküljünk meg?). A cápatámadásokat időről időre megpróbálják kapcsolatba hozni különféle külső tényezőkkel. Sok körülményt figyelembe vettek már, köztük a víz tisztaságát, a hőmérsékletet, a parttól mért távolságot, az időjárás jellegét, az évszakot, az apályt-dagályt, az áldozat bőrének színét, stb..
Az eredmények ér értékelése nem mindig meggyőző. Egy időben például úgy tűnt, a támadások mindig a két méternél sekélyebb részeken történnek, amiből logikusan arra lehetett következtetni, hogy mélyebb vízben biztonságosabb úszni. Hasonló szempontok alapján hozakodtak elő a �meleg víz� elmélettel, miszerint a cápák csak akkor támadnak, ha a víz hőmérséklete tizenkét foknál magasabb. Valójában azonban mindkét esetben létezett egy másik magyarázat: több ember úszkál sekély vízben, mint mélyben, illetve meleg vízben, mint hidegben. Egy csoport 1652 igazolt támadás alapján összeállított egy �toplistát� A legvérengzőbb cápákról. Ezek sorrendben: a nagy fehér cápa, a makó-, a bika-, és a nagy kékcápa. Egy másik lista a legveszélyesebb partszakaszokat állította sorrendbe: Ausztrália, Észak-Amerika keleti partja, Afrika, Észak-Amerika nyugati partja, és Ázsia. Egy másik rangsor szerint a következő testrészeket ért leggyakrabban harapás: lábszár, comb, kar, lábfej, kéz és a test oldala. A többségben az áldozat a felszínen úszott, nem pedig merült. Nehezebb okot találni arra, miért férfi a megtámadások mintegy 93 százaléka: 1162 esetből mindössze 85 volt nő. Több lehetséges magyarázat létezik. Lehet, hogy a mérések időpontjában több férfi úszott a tengerekben. De lehet, hogy a férfiak vadabbul és erőszakosabban úsztak (az erőteljes mozdulatok vonzzák a cápákat), vagy más a szaguk, és az ízűk, mint a nőké.
A cápák jellegzetes �gesztusa� a falánkság. Az emberre viszont általában nem ezért támadnak. Mivel �mint már említettük- az ember hasonlít egy fókára, a cápa csak �megkóstolja�, és �csak� beleharap, de mihelyst észreveszi, hogy más az íze, menten tovább áll. Az ember vére viszont nagyon vonzza a cápákat. Egy csepp vér is kiválthatja belőlük a zabálórohamot (ilyenkor mindent képesek felfalni és agresszívebbek, mint �nyugodt� körülmények közt).

 

 


Nagy fehér cápa (Carchardon carcharias)
(A képet köszönjük Sziwery Balázsnak!)

 

 

Hossza: általában öt méter, de nyolc méteresre is megnőhet
Súlya: mért súlya 1,2 tonna, de a 2 tonnát is elérheti
Elterjedése: valamennyi meleg és trópusi tengerben
Élőhelye: sekély vizekben is gyakran feltűnik, az óceánok felszíni vizeiben él
Étrendje: nagy testű tengeri gerinctelenek (polipok), halak, teknősök és tengeri állatok
Maximális élettartama: ismeretlen, de feltehetően 40 évig is élhet
Szaporodása: valószínűleg elevenszülő.