Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cápa Story-k

2008.08.29


Olvasónk küldte: "Nemrég láttam egy ismeretterjesztő műsorban a következő történetet: a 42 éves, hobbi-horgász egy szép napsütéses délelőtt elindult 10-12 éves fiával �pecázni� az adriai partok mentén� Pár órával később kifogtak egy meglehetősen méretes rókacápát. A büszke apa természetesen kötelességének érezte, hogy megörökítse a nagyszerű pillanatot, így miután az állatot gyorsan hozzákötözték az egyszerű kis üvegszálas csónakjuk oldalához, kamerát ragadott. A felvétel igazán izgalmasra sikeredett, mivel 2 perc sem telet bele, és a zsákmányával dicsekedő apa és fia, arra lett figyelmes, hogy a háttérben egy újabb, és az előzőnél jóval nagyobb uszony emelkedik ki a vízből. Néhány pillanattal később egy hatalmas fehér cápa vetette rá magát a hajó oldalán himbálódzó rókacápára, óriási riadalmat keltve ezzel a csónakban állókra�a két ember türelmesen megvárta, míg a cápa szépen elfogyasztja ebédjét, majd hazavitték a maradékot �és a sikeres fogás bizonyítékaként a filmet- a családnak. Feltételezem, a kisfiúnak ez volt az első és egyben az utolsó horgászkalandja�." /Pintér Eszter/

Pár éve történt ez az eset, melyet egy kapitány naplójának kiadott változatában olvastam. A kapitány kedvenc kutyáját szerette volna a hajójára felhozni. Csak ez egy kicsit később jutott eszébe. Tehát már csak a hajó felé tartó csónakból tudott szólni parton álldogáló kutyájának, hogy ússzon oda hozzá. Az állatnak nem kellett kétszer mondani, s rögtön elindult gazdája után. Már csak pár karcsapás hiányzott a csónak eléréséhez, amikor egy cápauszony tűnt fel a láthatáron. A következő pillanatban a kapitány már csak a mélyben elmerülő kutyáját látta, mert a tigriscápa megragadta a lábát, s lehúzta a mélybe.

Hemingway öreg halásza nagy halat fog, de mire hazaér vele, megeszik a cápák. Nem az öreg halászt, hanem a nagy halat. Erről beszéltem a ma esti homiliában: a sorssal való reménytelen küzdelemről, ami a pogány világkép lényege. A keresztény világkép más: nem személytelen, közönyös hatalommal állunk szemben, hanem élő személlyel, szerető Másikkal. A kitartó imádkozót meghallgatja az Úr, Ábrahám a bizalmas barát vakmerőségével alkuszik Istennel, az alkalmatlankodó barátnak ajtót nyitnak az evangéliumi példabeszédben. Beszéltem saját tapasztalataimról - hétfőn ugyanis fél napig fájt a lábam, ám eredményesen imádkoztam érte, és azóta nem fáj. Azért beszéltem erről, hogy kedvet csináljak a híveknek imádkozni.

Nem tudom, csináltam-e. Az összes visszajelzés, amit kaptam, két cápa volt, akik a szentmise után úgy vetették magukat rám, mintha én lettem volna az öreg halász zsákmánya. Egy hölgy azt kívánta, hogy imádkozzam egy haldoklóért. Persze minden ilyen kérést belefoglalok imámba, de végzetes félreértés, hogy én saját imáim hatékonyságával kérkedtem. Én azt akartam mondani hallgatóimnak, hogy az ő imáik épp olyan hatékonyak. A hölgy ezt nem értette meg. A másik cápa, akarom mondani, a másik hölgy még borzalmasabban félreértett. Hallotta, mondta nekem, hogy fáj a lábam, és most ő megadja nekem egy gyógynövényes adatait, aki készségesen segít. Nem, mondtam, nekem nem fáj a lábam. Arról beszéltem, hogy fájt, és most már nem fáj. A hölgy ezt a jelek szerint föl se fogta. Csak a természetgyógyászatban hisz, az ima hatékonyságában nem. Leírhatatlanul rossz érzés a megnemértés.

Cápák mindenfelől.

Az öreg halász és a tenger.



Ha tudsz jó story-t, ami megállná itt a helyét, írd meg
emailban
capa98t@hotmail.com                                                Következő frissítés várhatóan hónap elején!!!